Tegnap óta hivatalosan is főiskolásnak számítok!
Már csak egy hét és kezdetét veszi életem egy új szakasza. Kissé félek, hogy milyen lesz az új környezet, hogy elfogadnak-e majd a többiek. Mit szólnak majd hozzám? Igen, még mindig túlzottan érdekel mások véleménye. És ezt nehéz levetkőzni. Félek mások kritikájától, de valahogy eddig is túléltem, ezután is menni fog! Ráadásul most már van valaki, aki segítsen ebben, és "együtt teszünk mindenki véleményére", ahogy Ő fogalmazott. Hálás vagyok, amiért Őt magam mellett tudhatom, habár már öt éve ismerem, igazán csak most kezdem ismerni. Vele kezdődött meg nyár elején a változás, az új fejezet.
Azt hiszem, az évek során erőssé váltam, vagy legalább is megtanultam, hogyan mutassam magam annak a külvilág számára. A visszajelzések ezt mutatják.
Látjátok, hogy még is mennyire fontos mások véleménye? Na persze nem azt mondom, hogy függjetek ezektől, csak, hogy milyen jól tud esni, ha a környezeted megerősít valamiben. Például, hogy jó úton haladsz a változás, fejlődés felé. A pozitív, építő kritikát mindig el kell fogadni, meg kell fogadni, a többire pedig nem szabad figyelni, mert az nem szívből jön, azt azért kapja az ember, hogy az önbizalma csorbuljon. Negatív kritikát csak is rossz emberektől kaphatunk, akiket fel kell tudni ismerni és ki kell zárni az életünkből.
És megint kezdődhet az idegeskedés... Tegnap egy kissé nehézkesen ment a beiratkozás, a végére már úgy éreztem, mindjárt kidobom az ablakon a számítógépet. Két hónapja nem éreztem így, most kiderült, hogy ezen is változtatnom kell még. Hosszú a teendők listája, és úgy érzem egyre hosszabb lesz... De ki kell tartani, senki sem mondta, hogy az Élet egy könnyű utazás lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése