Egy kis agymenés

Tudjátok, miért szeretek olvasni?
Mert olyankor egy olyan világba kerülök, ahol a saját problémáim semmiségnek tűnnek. Beleveszek olyanok életébe, akik ugyan tudom, hogy nem is léteznek, de az ő történetüket olvasva a sajátom eltűnik. Mint ha nem is létezne... Elfelejtem, hogy ki vagyok, hol vagyok, csak a történet van és én. Sőt, talán még én sem létezek olyankor. Csupán a könyv szereplői. Ha egy jó könyvet olvasok, megszűnik az idő.
Mikor befejezek egy könyvet, valahogy mindig erősebbnek érzem magam. Úgy érzem, bármire képes vagyok, bármit véghez tudok vinni. Fogalmam sincs, honnan jön, de úgy érzem, a könyvekből erőt merítek, még akkor is, ha nem ez a szándéka a történetnek.
Bárki a főszereplő, a főhős, eggyé válok vele, és úgy érzem, átélek mindent amit ő is átél.

Mindig is ábrándos voltam, imádok álmodozni, talán ebből ered a könyvek iránti szerelmem. Ha végeztem eggyel, utána még nagyon sokáig a hatása alatt állok, vele álmodok, minden gondolatom körülötte forog. Olyannyira beleélem magam, hogy már-már elhiszem, mindez valóság.

Azért részesítem előnyben a könyveket, mert ott minden a saját fantáziámra van bízva. Nem tukmálják rám a saját, általuk elképzelt szereplőket, csak egy kis útmutatást, a többit pedig a fantáziámra bízzák. A könyvekben a brutalitás sem tűnik olyan...erőszakosnak.
Ha jobban belegondolok, minden író egy-egy Isten. A saját világának a Teremtője.

Na és még egy kis szösszenet, nekem nagyon tetszik :D
10 dolog, amit csak könyvfanatikusok értenek...
1. Gyerekkorodban te nem egy világban éltél, hanem SOKBAN. Csodálatos kalandokba és helyszínekre képzelted magad, teljesen átélve a történeteket. Hol indián voltál, hol tatár hercegnő. Barbie babázás? Kösz, maradjon csak a többieknek!
2. Voltál már halálosan szerelmes egy regényhősbe. Voltál már halálosan szerelmes valakibe, mert ugyanazokat a könyveket szerette, mint te.
3. Stócokban állnak nálad otthon az elolvasásra váró könyvek, mert mindent megveszel, ami érdekel, csak éppen időd nincsen elég, hogy végigolvasd őket.
4. Imádod az új könyvek illatát. Imádod az antikváriumban vett, régi, gyűrött-sárgult könyvek illatát. Eleve, a könyvesbolt számodra egy mennyország, ahonnan mindig kótyagos fejjel, egy nagy szatyornyi könyvvel és megcsappant pénztárcával távozol.
5. ”Csak még ezt a fejezetet… hupsz, már hajnali 2 óra van??”
 6. Ha már a könyv végéhez érkezel, elkezdesz taktikázni az időbeosztással. Mert ki akarja az utolsó 20 oldalt másnapra hagyni? Vagy ne lefekvés előtt fejezzem be, mert akkor úgy felpörgök, hogy utána nem tudok majd elaludni?? Nehéz dilemmák ezek.
7. Minden könyv befejezésével egy kicsit mintha a te életednek is vége szakadna. Egészen addig, amíg az új könyvedbe bele nem kezdesz.
8. Bármikor, bárhol képes vagy belefelejtkezni egy jó könyvbe. Még a buszon ülve is elfutja a könny a szemedet, vagy hangosan nevetgélsz. Vagy épp véletlenül tovább mész egy megállóval..
9. Nem tudsz válaszolni arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc könyved. Hiszen annyi van!
10. Olyan intenzíven éled meg a könyv hőseinek történeteit, hogy később már nem emlékszel, hogy egy sztori veled vagy az ismerőseiddel esett-e meg, vagy valamelyik könyvben találkoztál vele.

Kiakadtam...

De nem a sok "igénytelen" blog miatt, mint mostanában olyan sokan, ha nem épp azok miatt, akik ezekről a blogokról írnak.
Könyörgöm, ha nem tetszik egy blog, akkor miért a sajátodon vagy egy csoportban kell a másikat kiosztani? Ha véleményt szeretnél írni, akkor ezt annak a bizonyos személynek a blogján tedd!  Oké, hogy segíteni akartok, és elérni, hogy mindenki blogja igényes és olvasható legyen, de mint én is, rengetegen vagyunk kezdők, akik segítségre szorulunk, kérünk kritikát, eligazítást és a nálunk jártasabbak ezt meg is adják. De vannak olyanok, akik ezt a segítséget nem személyenként adják meg, ha nem csak úgy kiakadnak és leírják a véleményüket egy újabb bejegyzésben a saját kis blogjukon, amit a többség úgy sem olvas, szóval nem sokat segítesz vele azoknak, akinek a blogjával gondod van!
Persze itt is van kivétel,  mint mindenhol, aki kedvesen elmondja egyenként minden bloggernek, hogy mit kéne javítania, de sajnos akadnak olyanok, akik azt hiszik, úgy segítenek, ha lehordják a kezdőket...
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ezentúl senki se merészeljen olyan cikket írni, ahol segítséget szeretne nyújtani, csak azt, hogy ne ez legyen az egyetlen megoldás.
Segítsünk egymásnak, ne csak a saját blogunkat akarjuk fejleszteni és népszerűsíteni egy újabb bejegyzéssel!

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis agymenésem, a véleményeket még mindig szívesen várom!^^